4. Már megint belé botlok!

Sziasztok, emberkék! Sajnálom az 1 nap csúszásomat, de valamikor pihenni is kell, nem igaz? :D Jó olvasást és kérlek komizzatok, iratkozzatok fel! Nagyon-nagyon örültem annak, hogy az 1. és a 2. részhez érkeztek komik, szívesen olvasom a visszajelzéseitek! :)

xxx

********

 

*Louis szemszöge*

-De miért volt jó, hogy aláírtad a kezét? –kérdezte meg Liam értetlen fejjel, mikor átmentem hozzájuk. Ugyanis, most, hogy már a családommal együtt ide költöztem Londonba, a fiúkkal egy házban fogunk lakni. Holnap már költözöm is.

-Hát azért, mert Louis élvezi piszkálni azt a csajt! –vágta le egyből Harry.

-Rosszabb kimondva hallani, mint gondolni, de nagyjából ez a szitu… -vigyorodtam el.

*Tori szemszöge*

-Cseszd meg, Tomlinson! –kiáltottam a tükörképemnek. Képzeljetek el egy félig elképedt, félig dühös arcú lányt este 11-kor, 2 órája (már vörösre) sikált karral, azon a karon pedig egy hatalmas aláírással. Hiszen én nem vagyok igazi directioner!

*

-Azt a rohadt! –kiáltotta Naomi, mikor meglátta a jobb kezem. Hát igen, hiába vettem fel hosszú ujjú pólót, aminek egész nap húzogattam az ujját, ma pompom-edzésünk van.

-Úristen! Úristen! Úristen! –kiabált Naomi és Jane, ezt az egy szót ismételgetve. A nagy kiáltozásra persze mindenki odarohant hozzám, hogy körbe álljon. Az aláírás révén (ha ez lehetséges) még népszerűbb lettem. Nem is gondoltam arra, hogy ez a javamra válhat…

-Hol találkoztál vele és miért nem mesélted el, hogy aláírt??! –kérte számon Jane.

-Bocsi, Janey, tényleg, de titok. Nem akarom, hogy lerohanjátok. –tértem észhez.- És különben is, még át kell öltöznöm.

*Louis szemszöge*

’Louisom! Ma este 7-re asztalfoglalásunk van abba a drága étterembe! Ne késs el, szivem! J

El xxxx’

Ezt az sms-t kaptam Eleanor-tól, a barátnőmtől. Komolyan elfelejtettem volna, ha nem emlékeztet.

Különben nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit szólhattak az aláírásomhoz Vick sulijában. Mivel kissé egoista vagyok, úgy gondolom, mindenki le akarta tépni a karját… legalábbis remélem. Most komolyan, nem vagyok irtó ötletes ezzel a filces dologgal? Csak kb. 2 nap után jön le, tapasztalat…

-Louiiiiis! Keresnek telefonon! –üvölt le Niall az emeletről.

-Hallo? –emelem a fülemhez a vezetékes telefont.

-Louis, szia! Megbeszéltük, hogy ma be akarsz jönni hozzám valamiért… Csak azt szerettem volna megtudni, hogy akkor biztos jössz-e, mert nem várok rád feleslegesen. –hallottam meg kedvenc, vagyis egyetlen nagynénim hangját.

-Persze, hogy megyek, Amanda! –válaszoltam mosolyogva (tudom, hogy nem látja, de azért el lehet mosolyodni, ugye?).- Mikor van vége a tanításnak? Odamegyek eléd.

-Mostmár indulhatsz is, ha szeretnél, nekem nincs már több elintéznivalóm.

-Rendben, akkor várj meg a parkolóban. –mondtam, majd leraktam a telefont. Már fel is vettem a kedvenc napszemüvegem, bepattantam a kocsimba és indultam is hozzá. Különben Amanda nénikém az egyik helyi iskola igazgatónője, és anyukám húga. Azért megyek el hozzá, hogy megbeszéljem vele, mit adjunk anyukámnak, közelgő szülinapjára.

*

Kit látnak szemeim? Csak nem Vick jön velem szembe?? Álmomban nem gondoltam volna, hogy pont Amanda sulijában tanul. Különben szerintetek túlzottan piszkálom? Félreérthető? …Szerintem se!

-Szia, Vick! –köszöntem vidáman.

-Szia, Louis. –köszönt monoton hangon, nem tűnt túl boldognak.

-Nem örülsz, hogy láthatsz? –kérdeztem, bevetve a ’híresség vagyok’ mosolyomat.

-Tudod, elég nekem a kezed nyomát látnom… -mutatta fel jobb kezét, közben pedig már mosolygott.

-Mit szóltak a többiek?

-Mit szóltak volna? Körbecsodáltak, mint mindig! –kacagott fel.

-Amúgy holnapra már kb. lejön a kezedről. –mosolyogtam rá.

-Okés… és ez, úgy gondolom, igazán ötletes lett!

-Hát köszi! Azért durva, hogy 2 nap alatt másodjára találkozunk… nem véletlen.

-Biztos nem! –kacsintott rám.

-Toriiii! Átmegyek most egyből, és akkor így haza is tudlak vinni. –hallottam meg egy fiú hangját Vic mögül.

-Louis, ő Aaron. Aaron, ő Louis. –mutatott be minket egymásnak az említett lány.

-Köszi, Tori, de ÉN felismertem. -nevetett fel a srác jóízűen.- Ha akarsz, még beszélgethetsz… a kocsiban várlak! –kacsintott, majd elment a kocsijához.

*Aaron szemszöge*

Látom, hogy Torinak bejön Louis… és még számot is cseréltek! Hűha, ez kezd egyre izgisebb lenni. Azt hiszem, majd beszélek a fejével, kíváncsi vagyok ő mit gondol erről a helyzetről. Nem hiszem, hogy egyből beismerné nekem, mit érez valójában… de én most a sarkamra állok, nem hagyom, hogy valami idiótával jöjjön össze, ha van aki látszólag egyből megtetszett neki. Ilyen egy igazi barát, nemde?