1. Tori és a népszerűség

Nem tudom ti milyen tinik vagytok, de én olyan, aki utál korán kelni. Ma is simán elaludtam volna, ha Aaron nincs. Apropó Aaron, ő a legjobb barátom ovi óta. A kapcsolatunk bizalomra épül és szeretetre, szinte testvérek vagyunk. Rajta kívül van még 2 barátnőm, de ők csak szimpla barátnők, nem legjobb barátok. Szóval, a gimi utolsó éve pár hónap múlva befejeződik, de én még mindig nem szoktam meg ezt a hajnalban kelést. Az első óránk irodalom volt, mi pedig éppen beértünk csengetés előtt.

-Tori! Miért értetek be ilyen későn? Hiszen Aaronnak van kocsija. –érdeklődött egyből Naomi, hátrafordulva hozzám.

-Majdnem elaludtam. –vigyorogtam rá, majd előrefordult.

Szünetben kimentünk az udvarra és leültünk a padokra. Jane arról mesélt nekem és Naominak, hogy az apukája tudott szerezni 3 One Direction koncertjegyet. Erre persze nagyon belelkesedtünk. Én nem vagyok az a fanatikus directioner, csak szimplán szeretem a zenéjüket és őket magukat. Mikor ezt beszélgettük, Aaron a focicsapattal egyeztette az edzéstervüket. Ez még normális is lett volna, 2 kupac diák és ennyi… de nem ennyi diák gyűlt körénk, hanem sokkal több. Tudni kell ugyanis, hogy a legjobb barátom a gimink focicsapatának sztárjátékosa. Ő ennek révén lett népszerű, én pedig azért, mert a pompom csapat kapitánya vagyok, vagyis a vezérszurkoló, és nem mellékesen nagyon szép is(nem egoistaságból mondom, mindenki így gondolja… én vagyok a divatdiktátor az egész gimiben). Mindenki a mi barátunk akar lenni, főleg azért, hogy népszerű legyen. A legtöbb ember szerint mi vagyunk az ’álompár’… egyszerűen egyeseknek nehéz felfogni, hogy csak barátok vagyunk. Mindegy is.

-A koncert jövő szombatra esik! Alig várom, hogy találkozzak Liam-mel... –áradozott Jane, míg a folyosón sétáltunk vissza az osztályunkba.

-Jane, állj le! –nevettem fel- Addig még van bőven 1 hét… hiszen még csak szerda van.

-Figyelj, Jane! Azért remélem tényleg fogsz látni valamit Liam-ből, mert ha nem, minek menni, nem igaz? –vigyorgott Naomi a barátnőnkre.

-Természetesen fogok látni! A színpad mellett fogunk állni az első sorban. –szegte fel az állát, és vigyorgott önelégülten.

-Wáó! Engem nem akartok vinni? –gúnyolódott Aaron.

-Te inkább addig rohangálj a pályán egy labdát cipelve, edzés címszó alatt. –vágott vissza Jane durcásan. Hát igen, ő a leglányosabb hármónk közül, és hiába ő is szurkoló, azt nem tudja felfogni, hogy mit szeretnek a fiúk az amerikai fociban.

-Na jó, örömmel hallgatnám még tovább, de mennem kell spanyolra! –jeleztem, hogy szét kell válnunk, ugyanis spanyol/francia óra következett.

~órák után~

-Tori! Mehetünk? –jött felém Aaron.

-Ezt pont te kérdezed? Itt állok a kocsidnál úgy 10 perce… erre megjössz, és te kérdezed, hogy mehetünk-e. –mondtam hatalmas vigyorral az arcomon.- Mi tartott ennyi ideig?

-Tudod… a matek doga… -kezdte.

-Mi van vele? Nekem ötös lett. –büszkélkedtem.

-Had fejezzem már be! Nem mindig rólad van szó… -forgatta a szemét mosolyogva.

-Halkabban… még a végén valaki komolyan elhiszi! –kezdtem el suttogni, kezemet a szájára téve. Szerettünk a népszerűségünkkel poénkodni, mert mi nem vettük ezt túl komolyan. Számunkra 2 fajta ember létezett, aki bír, és aki nem. A népszerűeknél nincs középút, csak a két véglet. Aki bír téged az valószínűleg mindent megpróbál megtenni azért, hogy te is észrevedd őt. Ezek az emberek általában arra hajtanak, hogy hátha rajtunk keresztül egy kicsit több ember barátkozik majd velük. Egy szóval jellemezném őket: csicskák. És ezt nem feltétlenül úgy értem, ahogy a veszekedésben szokták az emberek „megemlíteni” egymást, hanem, hogy mindent megtesz, hogy kiszolgáljon téged… nem egy rossz dolog. És akik nem bírnak… Ők minden adandó alkalmat megragadnak, hogy valami rosszat terjesszenek rólad, hogy legyen mit kimagyaráznod. Ilyen emberek általában azokból lesznek, akik elvesztik a reményt, hogy valaha is közénk tartozhatnak. Ez van. Amíg a világon ember élni fog, a nyomi nyomi is marad.

-Szóval mi van a matekkal? –kérdeztem végül rá.

-Bukásra állok. –köpni-nyelni nem tudtam Aaron kijelentésére. Mindig tudtam, hogy nem túl erős tanuló, de…

-Csak elmondanám, ha nem lenne elég világos, hogy idén érettségizünk! Az egyik tárgy pedig természetesen a matek. Nem mellékesen pedig nem szeretnék jövőre visszajárni ide csak azért, hogy meglátogassalak… Aaron, ugye összeszeded magad? Április van, úgyhogy van még pár hónapod. Ma este átjössz és korrepetállak. –zúdítottam rá a mondandóm.

-Tori, nyugi. –mosolygott rám.

-Akkor átjössz?

-Persze! Nem hagynám ki! –vigyorgott.

-Ma nem filmnézős este lesz, hanem korrepetálás, vésd az eszedbe! –nevettem rá a mutatóujjamat mozgatva. Erre rám villantotta 1000 wattos mosolyát és beszálltunk a kocsiba, a sulit magunk mögött hagyva.